A közösségi oldalak

Minden jóravaló Vault dweller (tehát lakos) felfedezte már, hogy milyen szép és jó az Internet világa. Oly sok mindent meg tudunk nézni, elolvashatunk recepteket, nézegethetünk online kamerákat, elolvashatjuk a híreket, beszélgethetünk barátainkkal, szeretteinkkel, lehet online játszani és még sorolhatnám. A legnagyobb durranás mégiscsak a közösségi oldalak jelentik. Hatalmas harc volt ezekért pár éve, és bár voltak vesztesek, mégis a média a Facebook és barátaitól van tele. A Facebook egy remek találmány, jómagam is regisztrált tagja voltam és engem is függővé tett az az eljárásmód, amit az ott játszható játékok az emberekre gyakorolnak (ingyenes, szépen, igényesen kidolgozott játékok, melyek időbeli megkötéssel rendelkeznek, tehát gyere vissza pár óra múlva, mert akkor érnek be a növényeid, és ha nem aratod le, akkor elszáradnak, vagy a süti a sütőben odakozmál, stb.).

Idővel rájöttem, hogy függővé teszi az embert és nem tud a családtagjaira koncentrálni, így kiléptem minden játékból. Utána meg rájöttem, hogy azok az emberek, akiket összeszedtem mint ismerős, vagy volt osztálytárs nem fog abban megakadályozni, hogy ne töröljem ki magam a Facebookról (itt tenném hozzá, hogy ennek is megvan a maga folyamata, előbb adat, aztán képek eltávolítása, majd profil töröl – na nem mintha ez a cégnél bármilyen adattörlést biztosítana (mindent több évre mentenek), de mi mindent megtettünk az ügy érdekébe).

 A legnagyobb gond amivel találkoztam, hogy 10-ből 7 ember simán kiadja a címét, telefonszámát és többi érzékeny adatát. Tudni kell, hogy rengeteg robot keresi fel az adatbázist ilyen adatok után, illetve a Facebook is lepaktált az NSA-val, szóval oda is megy át minden.

 A sok feltöltött kép sem ideális. A folyamatos selfizés (bárhol járunk), fel tudja mérni algoritmusok alapján, hogy merre járunk. Ha túl aktívak vagyunk (képek, pósztolások) és ezt meg is osztjuk a Facebook-al akkor egy tendencia alapján láthatóvá válik, hogy mikor nem vagyunk otthon és így a lakásunk veszélyben van (ehhez legalább a címet meg kell adni a profilunknál (de kép alapjá is kikereshető) – nem lenne egyedi eset, sok helyen láttam címet is profilokban).

A Foursquare is egy remek találmány - hogy maradjunk a lakásunk biztonságánál – volt olyan ismerősöm, aki mindig jelezte, hogy elment otthonról és, hogy mikor ért haza, ebből nem nehéz megtervezni egy betörést.

A Facebook sem hibátlan (talán direkt, talán mert fizetnek ezért is), itt is terjednek kártékony kódok, jómagam a rettenetes inaktivitásommal is bekaptam vagy hármat anno.

Másik nagyon veszélyes dolog, amikor valami álhír, vagy nem teljes történet kezd el keringeni és mindenkit felbosszant, majd az érintettet kiközösítik, vagy egyéb testi erőszak éri – volt már erre is példa, és kiderült, hogy a történet nem volt valós és emiatt megnehezítették egy ember életét.

Létezik egy fogalom, a Social Engineer-ing, amivel itt is találkozhatunk. Lényege, hogy információt nyerjenek ki belőlünk, pl.: munkahelyen, telefonon kérdeznek bizalmas adatot, de munkahelyi kollégának állítják be magukat. Ilyen itt is van, ismeretlen kérdezget mindenféléket rólad, vagy másról. Erre is ildomos figyelni.

Összegezve, az alábbiakat ajánlom:

Ne adjunk meg érzékeny adatokat a profilunkban (cím, telefonszám, bankszámlaszám stb.).

Ne adjunk ki érzékeny adatokat hozzászólás / pószolás, kommunikáció közben.

Ne töltsünk fel mindenkiről képeket (még magamról sem tettem fel, sőt senkiről sem, a családban).

Ne azonosítsunk be senkit mások képén (vagy sajátunkon).

Ne tegyünk közzé hamis történeteket.

Ne onnan várjuk a híreket, mert ez is függőséget okozhat.

Ne uszítsunk senkit senki ellen.

Csak akkor kezdjünk el egy játékot, ha tudjuk, hogy nem fog függést okozni, és ha észrevettük a tüneteket, inkább töröljük.

A profil biztonsági beállításait gondosan olvassuk át és állítsuk be a legmagasabbra, mindent tiltsunk le, amit csak lehet.