A Kansas City küldetés felé menet – ami jelentős távolságban van a bunkertől – valami irgalmatlan sokszor megállítottak a mutánsok, kutyák, csótányok. Tele volt már félúton a hócipőm, hogy soha nem érek oda, illetve, hogy egyre jobban felszerelt szuper mutánsok parádéznak velem. Amikor már a második rakétavetőkkel és M249-el jól felszerelt tízes csapat játszadozott velem, sikeresen szétlőtték a Buggy-mat (a leggyorsabb járművet). Úgy vagyok vele, hogy ok, ennyi volt, nem állítom vissza mentésből, mert megint indulhatnék útra Kansas City felé és közben nem mentettem, úgyhogy gyalog mentünk tovább, mondanom sem kell, hogy iszonyat lassan mentünk előre, a mutánsok meg megduplázódtak. Jefferson-ban hagytam egy Schwimmwagen-t (Scouter), miután pont környéken sétálgattam, gondoltam, elmegyek érte, relatív kevés támadásból meg is úsztam, majd irány járművel Kansas City felé, amit pár kockával utána szét is rakétavetőztek. Hatalmas volt a fejem, de megintcsak nem mentettem, úgyhogy beértem a városba, lövöldöztünk, misszió kész. Interneten utánanéztem és az Outdoorsman értékkel lehet befolyásolni az utazás közben randomizált ellenfelek mennyiségét, fogtam és karakter editorral az egekig nyomtam fel az értéket. Örömöm nagy volt, öt egész perc alatt visszaértem a bunkerba, lecuccoltam, elmentem a Hummer-ért, majd elrohantam 10 perc alatt az egy hónapnyi játékidőre levő Pip Boy-hoz (név alapján helytelenül, Ő ugyanis Vault Boy ez van). Nem mondom, messze volt, de megérte, hatalmas jelenség lett a csapatban, jó a fegyvere. Szegényke azonnal mellém állt (ahogy azt a leírások írták), fél erővel és kevés lőszerrel. Felcuccoltam és tettünk a Wasteland-ban egy tiszteletkört, voltunk Brahmin Armor-ban, láttuk a MIR-t (Pip Boy felé), megvolt a Sixth Sense is.
Pip Boy személyesen (forrás: fallout.wikia.com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése